Wikipedia leírásai angol és német nyelven:
English
Deutsch
A nyugatnémet hadseregnél a 60-as évek végén hiány keletkezett a katonai személyautók terén, mivel az addig használt kétütemű járművek gyártásával leálltak. A hadsereg olyan gyártót keresett, amelyiknek volt már tapasztalata a katonai személyautók gyártásában. A választás végül a Volkswagen gyárra esett. A Bogár alapjaira gondoltak építeni egy viszonylag jó terepjáró képességekkel rendelkező úgynevezett többfunkciós járművet. A tervezet alapja a II. világháborúban használt legendás Kübelwagen volt. 1969 szeptemberében, Frankfurtban a Nemzetközi autó kiállításon, mint katonai jármű mutatkozott be a VW Typ 181, ám nem sokkal a gyártás kezdete után a nagy érdeklődésre való tekintettel civil változatot is piacra dobtak belőle. A Kübelwagen továbbá a hadseregen kívül a katasztrófavédelemnél, és a határőrségnél is szolgálatban volt.
Az autó Németországban Kurierwagen- futárautó, és Kübel-vödör néven vált ismertté. Formájában részben megőrizte az eredeti Kübelwagen vonalait, csak egy kicsit modernebb, illetve nehezebb lett. A doboz formájú , nyitott, négyajtós karosszéria megfelelt a felhasználási elvárásoknak, és ezen időszak stílusának. Így kialakult a Typ 181-es végeleges formája.
Ezt a karosszériát egy központi csővázas alvázra helyezték. A karosszéria kialakításánál fontos szerepe volt a megerősített küszöbnek is, ez adta a karosszéria merevítését. A Typ 181 szerkezetileg a már több típusnál is jól bevált egységeket tartalmazta: az 1,5 liter hengerűrtartalmú, 44 lóerős, léghűtéses 4 hengeres boxermotort, a kormányművet, a műszereket, és a 40 literes üzemanyagtartályt mind a Bogártól kölcsönözték. Kezdetben az erőátvitelt az előtéthajtásos, olajos rendszerű féltengelyekkel felszerelt , a T1-es Transportertől átvett négysebességes váltó jelentette. Ezáltal sokkal magasabb lett az autó, de jelentkezett pár hátrányos tulajdonság is: csökkent a végsebesség (110 km/h), illetve jelentősen nőtt az üzemanyag fogyasztás. Az autón négy dobfék biztosította a megfelelő fékerőt, a kerekek 165 R 15 méretűek voltak. Az időjárás elleni védelem érdekében az autót PVC-ből készült vízhatlan ponyvával, és átlátszó, műanyagból készült oldalablakokkal szerelték fel. Az első szélvédő lehajtható, és a csomagtér fedélre lehet rögzíteni. A fűtést egy benzinkályhával (állófűtéssel) oldották meg, amit a csomagtérben helyeztek el. Az autó ülései strapabíró műbőrrel lettek bevonva, és az elsők két fokozatban állíthatók. A hátsók osztottan és egyben is ledönthetők, így terjedelmes raktér nyerhető.
1970-ben megjelent az 1,6 literes, 44 lóerős motor is , és a váltón is változtattak, mégpedig a sebesség növelése érdekében megváltoztatták az áttételeket, így a végsebesség 115 km/h-ra nőtt. Nagyobb változások az 1973-as modellévben jelentkeztek: az 1,6 literes motor teljesítményét 48 lóerőre növelték, az olajos rendszerű féltengelyeket pedig ún. száraz féltengelyekre cserélték. Ez az erőátviteli megoldás tulajdonképpen a Bogár és Transporter váltók keveréke lett. A kerekek méretén is módosítottak, 168 R 15-ről 185 R 14-re. A karosszérián is történt egy kis változás; a motor hűtéséhez kellő friss levegő biztosításához felhelyeztek mindkét oldalra ún. légterelő dobozokat, hogy a motor ne szívja be a már távozott kipufogógázokat.
A katonai járművek nagy részét nem szerelték fel ezzel, mivel ezek a modellek drágábbak voltak. A Kübel civil változatának fűtését ettől kezdve nem állófűtéssel oldották meg, hanem a Bogártól átvett, a kipufogócsövekre szerelt fűtésdobok által termelt meleg levegőt vezették vissza az utastérbe. Néhány gyártási adat: a Kübel gyártását 1968-ban 16 prototípussal kezdték a wolfsburgi üzemben, itt 1974-ig folyt a gyártás, és összesen 57.574 Kübel készült. Ezután a VW hannoveri gyárában folytatódott a termelés, és 1975-ig további 10.629 jármű hagyta el a gyártósort. Az utolsó anyaországi üzem 1978-ig Emdenben készítettek a Kübeleket, ahol összesen 2.323 autó hagyta el a szerelőszalagot.
